"Ácsi, húzd el a nótámat!"- olvastuk valamikor Móricz Zsigmond "Nem élhetek muzsikaszó nélkül" c. regényében. Az immár negyedik alkalommal szervezett, az olténiai magyaroknak szánt hagyományörző szüreti mulatságon valóban "elhúzták a nótánkat"...
Azon tanakodtunk év elején a krajovai közösséggel, hogy az idéni szüreti mulatságot az oltyán fővárosban kellene megszervezni. Akkor pattant ki az ötlet, hogy rendkívülibbé tegyük az alkalmat, magyar nótaestet szervezünk. Az ötlet eredetisége abban rejlik, hogy a szórványközösség életében ez lett volna az első alkalom, amikor magyar előadóművészek látogattak volna meg. A sikeres Communitas-pályázat a költségek egy részét fedezte, de a meghatározott időpont, október 25-e nem volt megfelelő a szervezés szempotjából. Így került az oltyán fővárosból a szervezés Ramnicu Valceára. Nem volt könnyű egy olyan helyet találni, ahol elfogadtak bennünket...
Szilágyi Sándor marosszentkirályi népdalénekes a szervezésről meghatóan szól: "Brassai Zsombor a menedzserünk amikor felhívott, hogy megbeszéljük az olténiai kiszállást, a lelkünkre kötötte:
Nt. Zsold Béla Bukarest-Calvineum-i lelkipásztor igei bevezetőjében két nyelven a hit egységéről, az együttlét öröméről, a szeretet összetartó erejéről beszélt. A református áhitatot hangulatos nótaest, ünnepi vacsora és hagyományos szüreti mulatság követett, ahonnan idén sem hiányzott a szőlőárverezés. K
