Tizenhatan indultak el hosszú útra, a barcasági Keresztvárról többségükben hófödte fejjel dalt, reménységet, jókedvet vinni a Kárpátokon kívülre telepedett magyaroknak Július 2-a hajnalán, lelkipásztorukkal együtt. Több helyen megfordultak már nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is, de az Ókirályságban együtt, s hadd tegyük hozzá : - nótás kedvvel - még nem voltak. Olanestifürdő volt a cél, az olténiai magyarok hatodik találkozója, ahová szeretettel várták őket. A két közösség lelki irányítói, Kiss Zoltán és Szántó Sándor már jó előre megbeszélték a találkozó részleteit. Rövid Ramnicu valceai szusszanás után, a helybéli közösség, valamint a Krajováról, Motruból, Zsilvásárról, Szlatináról, Brezoiból, Szászmeggyesről érkezett tagokkal és meghívottakkal együtt kerekedtek fel Olanestire.
Az olténiai magyarok ünnepre készültek. Ilyenkor nyár közepén hatodik alkalommal várták azt, hogy találkozhassanak. Nemcsak a helybéliek találkozása fontos, hanem az erdélyi tájakról fogadott "otthoniakkal" is. Jó érzés azt tudni, hogy a Kárpátokon kívüliek is együvé tartoznak a tömbmagyarokkal. "Az istentisztelet után a közös ebéden kialakult a jó hangulat. Aztán körbeültük a termet, s a 94 éves Fekete Lajos bácsi, a keresztváriak karnagya mindenkitől megkérdezte, hogy melyik a kedvenc nótája. Együtt énekeltük el sorban, mindenkinek a nótáját..."- mondja Kocsis Anna Motruból, aki szinte minden évben eljött a találkozóra családjával együtt.
A hangulatos találkozó emlékezetes maradt úgy az olténiaiak, mind a barcaságiak számára. Ismeretségek kötődtek, új énekeket tanultak, a résztvevők jól érezték magukat. A találkozót a kolozsvári Communitas Alapítvány anyagilag támogatta. Végezetül hadd említsük meg a 94 éves karnagy saját szerzeményének néhány sorát, ami reménységet ad minden szórványsorsban élőnek: "Szeressük egymást magyarok,/ Segítsük egymást, magyarok,/ Mindig ennek is maradunk,/ Jövőben bízva dalolunk..."/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése