Az olténiai szórványiroda működését a Communitas Alapítvány folyamatosan támogatja

BGA Zrt. Logo

BGA szöveg

Kiemelt támogató: Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Budapest

2017. november 9., csütörtök

Farkas Adalbert gondnok méltatása



A reformáció 500. évfordulóján, a Diaszpóra Alapítvány szórványdíjainak 25. alkalommal való átadása alkalmával, a Ramnicu valceai egyházközség fennállásának 20. évfordulóján a gondnokoknak járó Földes Károly díj ebben az évfordulókkal teljes esztendőben annak a személynek adatik át, aki az eddigi díjazottak valamivel fiatalabb generációját képviseli.
Történelmi esemény a mai, nemcsak azért, mert az erdélyi reformátusság ősi Sionjában zajlik, hanem azért is, mert immár második alkalommal kerül a díj a Kárpátokon kívüli gyülekezetek egyik gondnokának. Amikor Erdélyben, vagy bármely, a tömbmagyarság által lakott területen megtudják, hogy honnan jöttünk mi, olténiai magyarok, akkor mindig felteszik nekünk a kérdést: „ – Hát ott is vannak magyarok?” „- Igen... vannak”,- jön a válsz. A kommunista rendszer ideje alatt áttelepített magyarok és azok utódai, akik nem tértek vissza a szülőföldjükre, maradtak. Hosszú esztendők nehéz, sokszor emberi életeket követelő munkájának eredménye az a vízierőmű-lánc, amelyik az Olt és a Lotru folyókon épült. Sok évvel ezelőtt, ehhez az emberfeletti munkához munkásokat, szakembereket toboroztak az országból, sokszor kényszerrel is. A Turceni-i, Motru-i, Rovinari-i szénfejtésekhez szükség volt a bányászokra, s a volt kommunista rendszer kettős célt ért el azzal, hogy a szilágyságból sok bányászcsaládot Olténiába telepített: megoldotta a munkaerőhiányt és az etnikai összekavarodást.
 Volt aki egyetemi évei után az ország erre a vidékére kapott kihelyezést. Magyar anyanelvű mérnökök, orvosok, közgazdászok, jogászok, tanárok kerültek Valceába és a környező megyékbe Erdélyből. Voltak akik az 1989-es változás után hazatértek szülőföldjükre, mások meg maradtak. Maradtak, mert itt van a család, a lakás, a gyermekek, itt vannak az unokák, s noha nem is beszélik a fiatalabbak mindenhol a magyar nyelvet, azért még megmaradt jónéhányukban a magyarságtudat. Otthont teremtettek az itthonból. Az Erdélyi Református Egyházkerület néhai Csiha Kálmán püspöksége alatt, az olténiai református közösség kérésére 1997-ben megalapítja a Ramnicu valceai missziói egyházközséget, felosztva ezzel az óriási Plojesti-i körzetet, mely az egész Óromán királyságra kiterjedt. Az öt földrajzi megyébe szétszórt reformátusnak, magyarnak hirdetjük az Igét, szervezzük az egyházi és kulturális, hagyományörző programokat azért, hogy lelki életük gyarapodjon és magyarságtudatuk megmaradjon.
Farkas Adalbert gondnok a Szamos menti Désen született 1953. március 18-án. Tanulmányait szülővárosában végezte, majd a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Földrajz karán szerzett geográfus diplomát. Itt ismeri meg későbbi hitvestársát, a szörényvármegyei származású Stoia Angela-t. Mindketten a Ramnicu valceai székhelyű Olt Vízügyi Igazgatósághoz kapnak kinevezést. Az utóbbi években gondnokunk ennek a több vármegyét is átfogó intézménynek a vízügyi diszpécsere. Feleségével itt alapítanak családot, itt nevelik gyermekeiket Annamáriát és Andrást, s néhány éve ide várják haza unokáikat Bukarestből és Párizsból. A felőri származású nagymama az unokákat és a menyét is megtanítja magyarul Ramnicu Valceán, aztán hazakerül az ottani temetőbe. A szülőföldjéhez ragaszkodó, hitét és magyarságát meg nem tagadó, kitűnő diplomáciai tehetséggel, alázatossággal és jóérzéssel megáldott gondnokunk majdnem 15 éve az olténiai egyházi, kulturális és politikai élet hűséges támogatója, maroknyi közösségünk összetartó ereje, mozgatórugója. Kiváló munkatárs. Gondnoksága ideje alatt 9-szer szerveztünk hagyományörző szüreti mulatságot, 10-szer regionális találkozót az Olténiában élő magyaroknak, az RMDSZ Valcea és Gorj megyei szervezetével közösen. Többször Anyák napját szerveztünk, Mikulás-, és karácsonyi csomagokat osztottunk. Mindezt egy majdnem 350 km-es körzetben.
Ezt a fáradhatatlan munkát, odaadást honorálja a Diaszpóra Alapítvány az Úr 2017. esztendejében, a Reformáció 500. évében.

Isten éltessen, gondnok úr!

Ramnicu Valcea – Marosszentimre, 2017. november 4.

                                                            Szeretettel: Szántó Sándor-János  lp.

Nincsenek megjegyzések: