Emlékek a második valceai találkozóról, 2007-ből

Farkas Adalbert gondnok örökítette meg a második találkozó eseményeit is.

Olténiai magyarok első találkozója, Ramnicu Valcea 2006

A Kárpátokon kívül élő magyarok első ízben 2006 júliusban tartották találkozójukat. Erre az eseményre Ramnicu Valceára a végvár szórványaiból szinte mindenhonnan volt résztvevő. Jelen voltak Craiováról, Orsováról, Motruból, Targu Jiuból, Ocnele Mari-ból, Babeniből, Turnu Severinből. A találkozón jelen volt az RMDSZ csúcsvezetősége is. A fotók erről az eseményről tanúskodnak. A fényképeket Farkas Adalbert gondnok készítette.

SZÓRVÁNYPORTRÉ

„Juhaimnak maradékát összegyűjtöm...”

Ködös, zúzmarás, zimankós téli nap volt Karácsony harmadnapja, amikor elindultunk felkeresni szlatinai híveinket. Az alumínium fellegváráról ismert oltyán megyeközpontban 2007. karácsonyig nem volt tudomásunk arról, hogy itt is élnek reformátusok. A régi statisztikai adatok szerint Olt megyében és a megyeközpontban vannak ugyan magyarok, de reformátusokról nem volt eddig tudomásunk.
Amikor Rm. Valceán 4. emeleti lelkészi lakásunk „irodájában” lomtalanítottunk, akkor
bukkantam rá egy régebbi levélre... ”Kedves Tiszteletes Úr! Szabó Judit a nevem, és Szlatinán lakom. 1930. márc. 26-án, Szinérváralján papi családban születtem. Édesapám, Szabó Endre a gyülekezet lelkipásztora, édesanyám kántor-tanítónő volt. (...) 1950-1998 között Resicabányán laktam, de miután ott egyedül maradtam, a lányomhoz költöztem Szlatinára. A templom mellett nőttem fel, s Resicabányán is hűséges tagja voltam az egyháznak. Egy régebbi tévéadásban láttam, hogy Ramnicu Valceán van református gyülekezet lelkésszel együtt. Szeretném, ha befogadnának gyülekezetükbe.”
Előzetes telefonegyeztetés után nekivágtunk az oltyán télnek. Élelmiszercsomaggal, falinaptár-ral, úrvacsorával felszerelkezve érkeztünk meg a város szélére, ahol már várt Judit néni családja. Elkalauzoltak a tömbházak között, s megérkeztünk az otthonukba. Négy generáció lakik együtt az ötszobás tömbházlakásban. Úrvacsoraosztás után szeretetvendégségre hívott meg a nagy család. Örömmel tapasztaltam, hogy Judit néni veje, aki oltyán származású tudogat magyarul... de már a gyermekek nem beszélnek anyanyelvükön. Így a nemrég született dédunokát már nehezebben fogják megtanítani magyarul. Judit néni beteg már jópár éve. Szemidege lassan sorvad. Már alig lát, de annál többet mesél. Mesél gyermekkoráról, mesél a resicabányai éveiről, s arról, hogy Isten mindig gondoskodott az életéről. Szinte észre sem vettük, eltelt az idő... Megegyeztünk, hogy Húsvétban ismét találkozunk. Húsvét harmadnapján 78. születésnapja lesz. Reméljük, hogy még közöttünk marad hosszú ideig, hogy dédunokáját is megtaníthassa az ékes magyar szólásra. Hazautazásunk a sűrű éjszakai ködben óriási kaland volt. Nagyon sok balesetet láttunk azon az estén, de Isten megmentett bennünket. Éjfél után a csendes, meleg lakás fogadott. Észre sem vettük, és eltelt Karácsony...

Targu Jiuban az RMDSZ székházban és a Zsigmond családnál 2008 húsvétján

A valceai Mária

Az olténiai magyarok 3. találkozóját szervezve, elég sok nehézségbe ütköztünk. Vendégeinknek nem találtunk olcsó és méltányos szálláshelyet, nehezen akadtunk rá arra a közélelmezési egységre, amelyik elvállalta szűkös anyagi keretek között is a méltányos ellátást, s ami a leglényegesebb: ebben a régióban ismeretség és pénz nélkül egyáltalán nem boldogul az ember fia, főleg ha más nyelvet beszél, mint a többség. Ezzel a hátránnyal indult a szervezés.

Aztán megjelent a képben Mária, az az asszony, akinek semmi köze nem volt a református egyházhoz, sem a magyarokhoz. De jelentkeztek néhányan abból a kis közösségből is, akik itt maradtak és itt élnek évek óta. Stanescu Szabó Anna, Ghioaca Juliánna, Oprisor Juliánna, Simionescu Éva, Pantur Ibolya, Predescu Eszter és mások, akik lelkesedéssel és jó szívvel segítettek Farkas Albert gondnokkal együtt abban, hogy minden szépen és ékes redben legyen szervezve. Köszönet a valceai ARTOPROD KFT-nek és a "névtelen" Máriának az anyagi támogatásért!

Olténiai magyarok 3. találkozója

Ramnicu Valcea, 2008. Augusztus 2
Szervezők: REFORMÁTUS MISSZIÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS AZ RMDSZ MEGYEI SZERVEZETE
Tervezett program:
1O,OO-ig érkezés, tea, kávé, üdítő, sütemény
1O,3O Istentisztelet (Igét hírdet: Szegedi László, a brassói egyházmegye esperese)
12,OO Köszöntések, vendégek előadása (Kovásznai férfikar)
12,3O-12,45 Szünet
12,45 Civil fórum
14,OO Ebéd, beszélgetések, zene, szórakozás
18,OO Vendégek hazautazása
Kedves meghívottak, kérjük, jelezzék 2OO8. július 25-ig résztvételi szándékukat!
Jelentkezés: Telefonon: 0040-250-714413, vagy 0040-744-503029

Támogatók: Médiapartnerek:

Az összetartásra irányuló kezdeményezések, programok

Az eltelt 10 év alatt összekovácsolódtak ezek a kis közösségek, s így teremtődött meg a lehetőség arra, hogy az egyház mellett az érdekképviseletünk is, az RMDSZ megvesse lábát. Ebben a régióban csakis közösen lehet programokat tervezni és kivitelezni. Egyháztagjaink kevesen vannak, valamivel több a száznál, de a sokszáz kilométer kiszállási és egyéb költségeket nem tudják felvállalni... azonban ígényt tartanak kultúrára, igehirdetésre és pásztorációra. Ennek a gondolatnak a jegyében kezdődött el 2006-ban, s folytatódott 2007-ben is a Regáti Magyarok Szórványtalálkozója, melyet Ramnicu Valcean szervezünk minden évben, immár hagyományszerűen. A kezdeti sikeren felbuzdulva, Tg. Jiuból és Krajováról is jelezték: ők is szerveznének találkozót, ha támogatásban részesülnének.
Tavaly novemberben első ízben szerveztük meg Tg. Jiuban a magyarok hagyományörző szüreti bálját, ahova Zetelakáról hívtuk meg az ifjak tánccsoportját. A rendezvény óriási sikert aratott. Idén Májusban majálist szervezett a Gorj megyei szervezet az egyházzal közösen.
Mindaz, amit az egyház, illetve az RMDSZ fel tud vállalni, csak egy kis hányada az egyházközség működésének, a különböző kulturális-hagyományörző programok megszervezésének. Olyan mecénásokat keresünk, akik még szívükön viselik a nemzet sorsát, a szórványokban élőkét is. Nemrég Ausztráliából jött a segítség a motrui istentiszteleti helyünk javításához. Ezúton mondunk köszönetet az ausztráliai magyaroknak, s Szabó Attila volt Ramnicu Valceai lelkipásztornak a gyors támogatásért. Mivel a Magyar Kormány megszüntette a külhoni magyarokat támogató alapítványok nagyrészét, ezúton kiáltjuk az éterbe sóhajunkat és óhajunkat.
Olyan támogatókat, partnereket szeretnénk, akik nem feltétlenül a látványosság vagy a propaganda kedvéért teszik amit tesznek. Hosszabb távú, de állandó együttműködésre gondolunk abból a meggondolásból, hogy a jelképes „idős beteget” lassan kipusztuló közösségünket életben tarthassuk. A végvárat védni kell az utolsó lélekig! Szívesen fogadjuk egyházak, magánszemélyek, alapítványok, vállalkozások segítő jószándékát.

Kapcsolattartás: Református Missziói Egyházközség Ramnicu Valcea, Str. Luceafarului nr. 13, Bl. A18, Sc. G, Ap, 16, 24OO61 Ramnicu Valcea, Románia, tel-fax: OO4-O25O-714413, mobil: OO4-O744-5O3O29
e-mail: valcea_ref_egyh@yahoo.com .
Számlaszám: RO73 RNCB 0263 0289 3427 0003 EUR
RO73 RNCB 0263 0289 3427 0001 RON
Számlavezető bank: BANCA COMERCIALA ROMANA, SUCURSALA VALCEA

AZ ITT ÉLŐ MAGYAROK SZÁRMAZÁSA

Amikor az Olt átszeli a Kárpátok déli vonulatának szikláit, egy másik világba ér. Elhagyja forrásvidékét, átszeli a Székelyföldet, a Barcaságot, a Szászföldet és folyóvá duzzadva zúdul a vöröstoronyi szorosba. Aztán elérve a déli síkságot, megtorpan. Emberek szabtak gátat útjának. Hosszú esztendők nehéz, sokszor emberi életeket követelő munkájának eredménye az a vízierőmű-lánc, amelyik most energiát termel az országnak.
Sok évvel ezelőtt, ehhez az emberfeletti munkához munkásokat, szakembereket toboroztak az országból, sokszor kényszerrel is. A Turceni-i, Motru-i, Rovinari-i szénfejtésekhez szükség volt a bányászokra, s a volt kommunista rendszer kettős célt ért el azzal, hogy a szilágyságból sok bányászcsaládot idetelepített: megoldotta a munkaerőhiányt és az etnikai összekavarodást.
De volt, aki egyetemi évei után, a déli vidékre kapott kihelyezést: mérnökök, orvosok, közgazdászok, jogászok, tanárok,- így kerültek ide többnyire az erdélyi magyarok. Sokan a 89-es változás után hazatértek szülőföldjükre, de volt, aki maradt. Maradt, mert itt van a lakás, a gyermekek, itt vannak az unokák, s noha nem is beszélik a fiatalabbak mindenhol a magyar nyelvet, azért még megmaradt jónéhányukban a magyarságtudat. Otthont teremtettek az itthonból.

A KÖZÖSSÉG RÖVID BEMUTATÁSA

A Râmnicu Vâlcea-i szórványmissziós gyülekezet 1997-ben jött létre. Akkor kezdtek élővé válni a kallódó kövek. Missziói tevékenységünket, az Ige hirdetését és a pásztorációt végezzük még Krajován, Tg. Jiuban, Motruban, Rovinariban, Ramnicu Valceán, Babeniben, de elszórtan, Szlatinán, Caracalban, Ocnele Mari-ban, Calimanesti-ben is élnek híveink, vagy egyszerűen magyarok, mert itt, a Kárpátokon kívül a személy nemzetisége a fontos, az, hogy magyar, a vallási hovatartozás mellett. Ide települt emberek, akiket ide hozott a sors Margittáról vagy Désről, a Nyárád mentéről vagy a Szilágyságból, a Küküllők vidékéről vagy Háromszékről, Gyergyóból vagy a Barcaságból, itt maradtak 1989 után is, mert nekik most itt van az otthon, de az "odahaza" fogalmát soha sem felejtik el. Ezeknek a szétszórt "Erdély-daraboknak" próbálunk lelki táplálékot adni, de magyarságtudatukat, hovatartozásukat is erősíteni. Ők is valamikor a tömbből szakadtak ki, s jöttek ide országot (házat és hazát) építeni...