Az olténiai szórványiroda működését a Communitas Alapítvány folyamatosan támogatja

BGA Zrt. Logo

BGA szöveg

Kiemelt támogató: Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Budapest

2008. július 28., hétfő

SZÓRVÁNYPORTRÉ




„Juhaimnak maradékát összegyűjtöm...”

Ködös, zúzmarás, zimankós téli nap volt Karácsony harmadnapja, amikor elindultunk felkeresni szlatinai híveinket. Az alumínium fellegváráról ismert oltyán megyeközpontban 2007. karácsonyig nem volt tudomásunk arról, hogy itt is élnek reformátusok. A régi statisztikai adatok szerint Olt megyében és a megyeközpontban vannak ugyan magyarok, de reformátusokról nem volt eddig tudomásunk.
Amikor Rm. Valceán 4. emeleti lelkészi lakásunk „irodájában” lomtalanítottunk, akkor
bukkantam rá egy régebbi levélre... ”Kedves Tiszteletes Úr! Szabó Judit a nevem, és Szlatinán lakom. 1930. márc. 26-án, Szinérváralján papi családban születtem. Édesapám, Szabó Endre a gyülekezet lelkipásztora, édesanyám kántor-tanítónő volt. (...) 1950-1998 között Resicabányán laktam, de miután ott egyedül maradtam, a lányomhoz költöztem Szlatinára. A templom mellett nőttem fel, s Resicabányán is hűséges tagja voltam az egyháznak. Egy régebbi tévéadásban láttam, hogy Ramnicu Valceán van református gyülekezet lelkésszel együtt. Szeretném, ha befogadnának gyülekezetükbe.”
Előzetes telefonegyeztetés után nekivágtunk az oltyán télnek. Élelmiszercsomaggal, falinaptár-ral, úrvacsorával felszerelkezve érkeztünk meg a város szélére, ahol már várt Judit néni családja. Elkalauzoltak a tömbházak között, s megérkeztünk az otthonukba. Négy generáció lakik együtt az ötszobás tömbházlakásban. Úrvacsoraosztás után szeretetvendégségre hívott meg a nagy család. Örömmel tapasztaltam, hogy Judit néni veje, aki oltyán származású tudogat magyarul... de már a gyermekek nem beszélnek anyanyelvükön. Így a nemrég született dédunokát már nehezebben fogják megtanítani magyarul. Judit néni beteg már jópár éve. Szemidege lassan sorvad. Már alig lát, de annál többet mesél. Mesél gyermekkoráról, mesél a resicabányai éveiről, s arról, hogy Isten mindig gondoskodott az életéről. Szinte észre sem vettük, eltelt az idő... Megegyeztünk, hogy Húsvétban ismét találkozunk. Húsvét harmadnapján 78. születésnapja lesz. Reméljük, hogy még közöttünk marad hosszú ideig, hogy dédunokáját is megtaníthassa az ékes magyar szólásra. Hazautazásunk a sűrű éjszakai ködben óriási kaland volt. Nagyon sok balesetet láttunk azon az estén, de Isten megmentett bennünket. Éjfél után a csendes, meleg lakás fogadott. Észre sem vettük, és eltelt Karácsony...