A szörényvári "Magyar Nábob"

Molnár Endre a szörényvári és a Mehedinti megyei kis magyar közösség egyik "befutott" képviselője. Magánvállalkozóként, de politikai szereplőként is a megye és a régió élvonalában sikeres és befolyásos üzletember. Amikor Dél-olténiai szórványban rekedt egyháztagjainkat, magyarjainkat kerestük fel szeptember eleji körutunkon, néhány órára vendégszeretetét élvezhettük.

A Székelyföld szülöttjeként került erre a vidékre, s itt alapozta meg családját. Felesége a megyei turisztikai magánvállalkozások (ANTREC) elnöke, s amióta az RMDSZ megvettette a lábát ezen a vidéken is, a megyei szervezet elnökévé választották. "Különös kapcsolatom volt és van Istennel - mondja a megye egyetlen reformátusa - mindenben megsegített eddig... Üzleti kapcsolataimban, a családban, munkámban, pályafutásomban nem éreztem magam egyedül". Büszkén mesél arról, hogy nagyobbik fia munkája mellett repüléssel is foglalkozik. Megvalósította egyik legnagyobb álmát, azt, hogy Szörényvárnak is legyen egy repülőtere. 65 hektár földterületen az országban az egyik egyedülálló létesítményként, "magánrepülőtérként" szeptember 21-én szeretnék átadni a forgalomnak ünnepélyes keretek között, amelyre a helyi és a megyei hivatalosságok mellett Borbély László miniszter is meghívást kapott. Igaz, egyelőre még nem fektettek nagy beruházásokat a létesítménybe, de a sportrepülőtér használható, a füves pályát elegyengették, bekerítették, a pályához vezető utat lekövezték. "A magyarok is tettek, s tesznek a vidék fejlesztéséért, s ezt a helyi és megyei hatóságok is elismeréssel nyugtázzák"- mondja. Szörényvár központjához közel egy kis szállodát és vendéglőt működtet, amit az idén bővíteni szeretne. Kisebbik fiára is gondolt, aki a vendéglátóiparban édesanyját követi.

Mehedinti megyében kevés magyar él, többnyire Orsován és Szörényváron. Bennünket, mint a Ramnicu Valcea-i missziói egyházközség és az RMDSZ Valcea megyei képviselőit a szórványközösség lelki ígénye és a magyarok összetartása érdekelt. "Az RMDSZ megyei irodájában minden hónapban találkoznak pár órára a magyarok. Ekkor beszélik meg gondjaikat, de az irodában könyveket, folyóiratokat is olvashatnak. Tudomásom szerint itt a városban én vagyok az egyedüli református, de Orsován vannak még vagy négyen"- mondja az elnök úr. Nemrég készült el az őszi parlamenti választásokra a jelöltlista. Az RMDSZ megyei elnöke az egyik szenátori helyért méretteti meg magát.

A régióban élő magyarok összetartása érdekében a szörényváriakat is meghívtuk Craiovára az olténiai magyarok második szüreti mulatságára. (Fotó: Szántó Sándor)

"Magyar sziget" Orsován

Nyisztor József fogorvos több mint két évtizede a Duna-parti kikötővárosban él és dolgozik. Ő is azon kevesek közé tartozik, akiket a család, a munkahely ehhez a vidékhez kötött. Magánrendelőjében a páciens a magyar történelemmel és kultúrával találkozhat.

Minden embernek van egy "bogara". Amiért Nyisztor József magyar képtárlatot nyitott magánrendelőjében, évek hosszú során át gyűjtötte és elraktározta a magyar irodalom gyöngyszemeit, amiért nála a magyar történelem írott és elektronikus formában is megtalálható, nem nevezhető egyáltalán "bogarasnak". Vagy talán mégis? Abban a szülőföldtől távoli kis "hazában", amit magának a fogorvosi rendelő melletti kis kuckóban berendezett, - bevallása szerint - jól érzi magát. Az RMDSZ Mehedinti megyei ügyvezető alelnökeként az ittrekedt kis magyar közösség pártfogója, tanítója. Szívesen mesél életpályájáról, a közösségről, vagy legalábbis arról, ami még maradt a közösségből. "Eddig vékonyka papok jártak erre, s nem maradtak nagyon sokáig. Azt hittem a telefonegyeztetés után, hogy a tiszteletes úr is ilyen"...- mondja viccesen.

Balavásár szülöttjeként került az egyetemi évei után a Duna-parti városba. Félig viccesen, félig szomorúan mondja, hogy szülőfalujához már csak a temetőben domborodó sírok kötik. Rokonsága egy része kivándorolt Magyarországra, ő meg itt ragadt a Kazán szoros mellett. A most épülő családi háztól a reggeli napsugárban és az alkonyban fürdő szoros csodálatos látványt nyújt.

Kevés magyar maradt Orsován 1989 után. De ha valaki eljön a Doktor úrhoz, egy magyar Ada Kaleh szigetre téved. "A magyarok itt idősek, nyugdíjasok, és nem a dúsgazdag réteghez tartoznak"- mondja arra a megjegyzésemre, hogy a város szép, rendezett. Valóban, a tömbháznegyedben látni lehet annak a jelét, hogy az életszínvonal nem a legmagasabb. De a Duna-parti sokcsillagos villák és panziók, hétvégi halászházak és mólok ennek az ellenkezőjét mutatják. Az infrastruktúra most van kiépülőben. Szélesítik és korszerűsítik az Orsovát Új Moldovával összekötő több mint 100 km-es útszakaszt. A Szeptember eleji délutáni melegben megeredt szellő friss hal illatát hozza a partról. Kíváncsian figyeljük a halászokat. Nem volt túl nagy a halfogás ezen a délutánon.

Elköszönünk a Doktor úrtól a viszontlátás reményében. Megígéri, hogy Craiovára eljön a szüreti bálra, s magával hozza az orsovai magyarokat. Mi meg azzal a reményyel távozunk, hogy jövőben újból találkozunk.(Fényképek: Szántó Sándor)

Szórványportré II.

"Juhaimnak maradékát összegyűjtöm"...

Az újkenyér ünnepén a Végvárak legszélén, Orsován, a Kazán szoros mellett felkerestük azt a néhány magyar (református) embert, aki még ebben a Duna-parti kis kikötővárosban él.

"Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négymértföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna.

A ránehezülő víztömeg törte-e magának e kaput, vagy a föld alatti tűz repeszté kétfelé a hegyláncot? Neptun alkotta-e ezt, vagy Volcán? Vagy ketten együtt? A mű Istené! Ahhoz hasonlót még a mai istenutánzó kor vaskezű emberei sem bírnak alkotni.
Az egyik isten keze nyomait hirdetik a Fruska Gora hegy tetején elszórt tengercsigák kövületei, a Veterani-barlang ásatag tengerlakó saurusai; a másik istenről beszélnek a bazaltok a Piatra Detonatán; a harmadikat, a vaskezű embert hirdeti a sziklába vágott hosszú padmalypart, egy országút, melynek boltozata is van; az óriási kőhíd oszlopmaradványai, az emléktábla a szikla oldalába domborműként vésve, s a meder közepébe vágott százlábnyi széles csatorna, melyen nagyobb hajók járhatnak.

A Vaskapunak kétezer éves históriája van, s négy nemzet nyelvén nevezik azt."- Így írja le e vidék szépségét Jókai Mór Az arany ember című regényében. Azóta az ember beleavatkozott a természet alkotásába, duzzasztógátakat épített a folyamon, településeket tüntetett el a víz alá. Így esett áldozatul a régi Orsova, és az Ada Kaleh sziget is. Az emberek "a dombra" költöztek, megalapították az "új várost".

24 évvel ezelőtt, a Maros megyei Erdőszentgyörgyről építőmunkásként, csoportvezetőként így került ide Andrási Béla. Családot alapított, s a városban maradt. "Marosludason kezdtem a pályafutásom, 1962-ben, majd két év után áthelyeztek egy pár hónapra Orsovára. Itt ragadtam több Maros megyeivel, erdélyivel együtt"-mondja. "Azokban az években sok volt itt a munka, akkor kezdték a Vaskapu vízierőművet tervezni, építeni. Sokan voltunk, fiatalok voltunk, s miután a nagy terv befejeződött, akik családot alapítottunk itt, maradtunk. Kialakult egy kis közösség. Aztán lassan ritkulni kezdtünk. Ki haza, szülőföldjére, ki a mennyei hazába költözött..."

Munka közben zavartuk. Nyisztor József fogorvos családi házán dolgoznak még egy "bajtárssal", de a doktor úr is, miután leteszi a fogturbinát, nem röstelli a fúrógépet elvenni, és a "fiúknak" segíteni. Szeptember elsején papot is, papramorgót is kaptak egyszerre. "Három évvel ezelőtt, amikor az egyik református hívünk meghalt, egészen Nagyváradig mentem a püspökségre papot kérni, mert egy sem volt a közelben, mindenki szabadságon volt, Ramnicu Valceán pedig akkortájt éppen üresedés volt -mondja félig viccesen, félig szomorúan, - aztán Facsárdról jött temetni a tiszteletes. Évente legalább egyszer kellene találkozzunk, nálam a szállást megoldjuk, s egy évben egyszer mi is vehetünk úrvacsorát, meglátogatjuk még azt a 4 családot akik még itt vannak. Nagyon messze vagyunk Ramnicu Valceától, de a magyarok találkozójára ha tudtam, elmentem"- mondja.

Andrási Béla jól beszél magyarul. A családjából azonban senki. Amikor arról faggatom, hogy miért nem, akkor viccesen csak annyit mond: "A gyerekek az édes anyanyelvet tanulták meg, és nem az apanyelvet, ezért a családban csak én vagyok magyar és református".

Eljövetelünkkor még meghívtam Krajovára az októberi szüreti bálra. Megegyeztünk, hogy a jövő tavaszon újból találkozunk, felkeressük a Végvárban a családokat, s úrvacsorát osztunk.